Nyílt levél Somhegyi Zoltánnak
Tárlat-Verebics Katalin kiállítása

Kedves Zoltán!


Nem akarlak megbántani, de úgy gondolom, hogy bevezető mondatod: „Semmi jóra nem számíthatunk Verebics Katalin kiállításán”egy olyan prekoncepciót sugall, ami eleve felhatalmaz a kétkedésre a folytatást illetően.
A festő kiinduló tematikájáról mélyebben tájékozódhattál volna, ha megpróbálsz kommunikálni az alkotóval. Az nem a perverzió, hanem a konfliktuális helyzet napjaink európai tudatában, ahol egymás mellett jelenik meg egy nagyon széles skála egyik  oldalán a melegek jogaiért folytatott küzdelem, és a másikon végletként az eleve bűnként aposztrofált erotika. A kettő között rejlő iszonyatos mélységeket tárja fel az alkotó, a lélek bugyraira próbálja felhívni a te figyelmed is, igenis kardinális problémái korunknak, nem hiszem hogy nem zaklat fel bárkit is, aki igyekszik választ adni a hogyanra. Te tényleg ennyire nem érted ezt?
Hiányolod a felfedezett anyajegy következetes végigvitelét. Miért kellene az általad elképzelt „anyajegyzésnek” végigvonulni a bemutatott alkotásokon? Nem tudod beazonosítani a számodra odarejtett tyúkvelőt ? Nem merül fel benned, hogy az alkotónak nem a velő milyenségének beazonosítása a fontos, hanem a tény, hogy mélyen a bőröd alatt van és az amit még mélyebben rejt? A folytatást, gondolom, már nem kell megmagyarázni, hisz te is érted: a szimbolum a fontos, az amit hordoz és sugall.
Azt írod, hogy biztosak lehetünk abban, hogy magáról a művészrõl van szó. „Voltaképpen ez utóbbi lesz minden aggályunk gyökere is, melynek fõ kérdése a viszonyulás feltérképezése…a nézõ viszonya is a látotthoz. Hiszen - megítélésem szerint - nyugodtan feltehetem a kérdést: mi közöm hozzá, nekem, nézõként?”
A kiállítás számodra tényleg a művész szexuális szokásairól szól? Nem merül fel az alkotásokban használt test szimbolikai lehetősége, a művekből  sugárzó meddig és hová kérdőjelei? Magad is belátod, hogy „tévedés lenne azt gondolni, hogy az önmaga-ábrázolás nem lenne képes univerzális problémák megfogalmazására”. Számodra nem működik a jelrendszer mely elárulja , hogy Verebics teste médium, ezzel viszont meglehetősen egyedül vagy.

Az „igénytelen és öncélú ábrázolás” kissé viccesen hangzik számomra, ne haragudj nem hiszek neked, itt van előttem és látom a kivitelt. Néhány hete Gaál József képzőművész is pontosan munkái igényességét emelte ki tárlatnyitóján.
Az általad három pontban felvázolt, iskolás számsorba állított alkotói lehetőségekre, felmerül bennem a kérdés, miért nem négy? És ezek után te eldöntöd Verebics helyett, hogy mi a zsákutca. Én azt ajánlom Verebics Katalinnak, hogy továbbra is halgasson saját magára, és haladjon konzekvensen ezen az úton, ami a sajátja, nem Eike Krystufeké.
Végezetül szeretném kihangsúlyozni, hogy az Erlin Galéria továbbra is szívén viseli fiatal alkotók bemutatását, köztük nem véletlenül Verebics Katalin alkotásainak bemutatását is.

Szilágyi Márta
Erlin Galéria